Öko-rokkoko-opera, tudja valaki mi ez az akármicsoda?! Kb. ez járt a fejemben, amikor először hallottam az Ökoindustria nevezető Környzetipari Szakkiállításról, melynek a Syma Rendezvénycsarnok adott otthont a múlt héten. A hivatalos közlemények szerint hazai szakma krémje alapította a rendezvényt, ami nemzetközi szintű találkozó és seregszemle akarna majd lenni egyszer. Igen, majd egyszer!
Kezdjük mindjárt azzal a korai metódussal, hogy amit elterveztek a nagy szarkák anno az íróasztal mögött, azt mostanra már nem bírta el a kis farkuk. Merthogy itt a farok mutogatásnak és méredzkedésnek igen is fontos szerep jutott. No de menjünk csak szépen sorjában.
A rendezvény kiemelt vendége, bocsánat kiállítója Svájc volt, akik igazából elektromos crossmotoron kívül nem tudtak semmi érdemlegeset felmutatni. Bár azt el kell ismerni, hogy a hulladék alapú képzőművészeti alkotásokban igen is nagy rációt képviselnek, de hát ezzel idehaza igen csak süket fülekre találnak.Aztán volt még nekünk egy spanyol és egy finn kirendeltségünk is, ami viszont teljesen az érdektelenségbe süllyedt. Igaz ez a spanyolokra, akiknek egy kisebb mellékhelyiség méretű standon malmoztak végig. Langyos lábvíz ez, nincs mese!
És ha már a malmozásnál tartunk, akkor érdemes megemlíteni a kiállítókat, vagyis a konkurenciát is. Nyilvános lebzselés és notebook kiállítás volt ez sem mit seregszemle. Az aktuális standok többségénél szabályosan perceket kellett malmozni, hogy egyáltalán szóba álljanak az emberrel, és amikor a diskurálásra került a sor akkor is inkább a nyilvános farokméredzkedésre terelődött a magsúly. Ez még a jobbik verzió volt, hisz nem egy standon olyan ember állt, aki az olcsó öltöny és a trendi mini-lapos bűvöletéből egy másodpercre sem tudott szabadulni. Most mondjam azt, hogy a büfé és a gyerekeknek szánt környezetvédelmi stand vonzotta csak a látogatókat.
Érdemleges technikai újítást alig lehetett látni, ami volt ott meg adtak egy névjegyet azt csókolom. Vagy majd jöjjünk vissza a következő promóciós túrára. Muhaha!!! Akkor inkább a hostesek, akik viszont szintén gyér számban és persze minőségben képviseltették magukat. Most mondjam azt, hogy totális csőd volt az egész?
A folyamatos negatív behatások mellett azonban szerencsére ért minket némi pozitív élmény is. Ilyen volt pl. a Karton Design standja, ami több mint impozánsnak bizonyult. Kartonból készített bútorok, melyek hihetetlen esztétikusak, amellett hogy teljesen újrahasznosított anyagból készülnek egyedi megrendelésre és még tartósak is. Páratlan élmény volt, higgyétek el! Azt viszont sajnálom, hogy a tervezővel nem tudtam beszélni, még az istenért sem sikerült előkeríteni.
A másik nagy meglepetés, hogy a helyi öko-sajtó is tiszteletét tette a kiállításon, aminek köszönhetően nem egy periférián kívül eső újsággal ismerkedhettünk meg. Jó látni, hogy a következő generáció is jelen van a piacon, szóval lassan be is szerezzük őket.
A végére pedig mi más maradhatna, mint a kötelező konklúzió, vagyis hogy többet ilyenre nem megyünk. Ez konkrétan nem volt több mint, amit az 5 m3-es szippantós autónk elbír. Nyilvános faszmutogatás és nagyzolás, amit amúgy is láthatunk, ha megnézzük a közbeszerzési pályázatokat. Érdemleges technikai újítás nem sok volt, ha egyáltalán volt, mivel a forgalmazókon kívül szerintem senki sem tudja, hogy valójában mennyire korszerű az adott portéka. Nincs mese, a nyugat és a kelet közti különbség továbbra is éles szóval, ha valaki tényleg egy nívósabb seregszemlére vágyik, javasoljuk nézzen körbe európa nagyvárosaiban. Aki meg lusta, annak marad a hazai öko-rokkoko-opera.
