Természetvédelmi programok támogatása a cégek részéről általában valamilyen társadalmi felelősségtudatot mutat. De mi van akkor, ha nekik üzleti szempontból is fontos a részvétel? Termelhet a természetvédelem profitot?
Vegyünk egy példát, hogyan is működik ma a természetvédelem. A természetvédő észreveszi, hogy a rózsaszín hasú unkák száma aggasztóan fogyatkozni kezd, és ha a tendencia tovább folytatódik, ezek az unkák eltűnnek a Föld színéről. Mivel szakember, kidolgozza, hogyan lehet őket megvédeni a kihalástól. A terveinek megvalósításához azonban pénzre van szüksége. Ezért pályázik, vagy ha éppen nincsen számára megfelelő pályázat kiírva, bizonyos cégekhez fordul támogatásért. Találkozik tehát egy cég vezetőjével, és egy meghatározott összeget kér támogatásként – azért, hogy a célját elérje, vagyis a rózsaszín hasú unkák fennmaradjanak.
A cég vezetőjének ugye két lehetősége van ilyenkor: Vagy ad – vagy nem. Csodálkozhatunk-e az utóbbi esetben? A válasz nem, hiszen konkrétan nem áll érdekében annak a cégnek, hogy az unkákat megmentse. A természetvédelmi tevékenység ilyesformán tehát kiszolgáltatott helyzetben van.
Ezen a helyzeten nehéz változtatni, de nem lehetetlen. Létezik például olyan megoldás, ahol nemcsak a természetvédőnek (aki jelen esetben a természet képviselője), hanem cégeknek, sőt, még helyi lakosoknak és önkormányzatoknak is érdekében áll a természetvédelmi tevékenységben részt venni. A One Europe – More Nature program Európa-szerte olyan összetett megoldásokat alakított ki, ahol minden szereplő érdekeltté válik a természet megóvásában (vagy helyreállításában). A természetvédők itt azt nézik meg, hogy milyen problémákkal küszködnek például a vidéken élő emberek. Előfordulhat ugyanis, hogy a korábbi helytelen földhasználat miatt mára már lehetőségük sincs az embereknek arra, hogy számukra előnyös módon gazdákodjanak. A Tisza árterében például a helytelen gazdálkodás miatt olyan idegenhonos növények terjedtek el, amelyek kiszorítják a hazai, a Tisza árterére jellemző fajokat. Spanyoloszágban a helytelen megoldásokat használó epertermesztési módok miatt egyszerűen csökken az édesvíz szintje, és a korábbi vízben gazdag területen veszélybe került számos növény- és állatfaj. Észtországban és Romániában korábban az akkori gazdasági helyzet miatt nem érte meg tovább állattartással foglalkozni. Így a legeltetéses gazdálkodás is visszaszorult, ami miatt óriási területek – melyeket korábban az állatok tartottak fenn a legelésükkel – agresszívan terjleszkedő növényfajok áldozataivá váltak. Hasonló példákat mondhatnánk Görögországról, Marokkóról vagy akár Hollandiáról is.
A vidéken élők problémája tehát sokszor összefügg a természetvédelmi problémákkal. Ezeket nevesíteni kell – hiszen gyakran a gazdák maguk sem tudják, mi az, ami nehezíti az előrejutást. A megoldás egyik kulcsa az, hogy a gazdákat rá kell venni arra, hogy megváltoztassák azt, amit eddig megszoktak. A meggyőzés sokszor évekbe telik, de aki belátja, hogy létezhet jobb megoldás, és hosszú távon megéri, méghozzá anyagilag is, kitart az új lehetőség mellett.
A megoldás másik kulcsa az üzleti szereplő. Spanyolországban a fenntartható módon előállított eper dobozára egy kis cimkét tettek a természetvédők. Ezt a gyümölcsöt exportálták például Hollandiába, ahol az emberek annyira elkötelezettek a természet védelme iránt, hogy óriási kereslet alakult ki a cimkés eper iránt. A szupermarket lánc tehát, aki az epret árulta, anyagilag is érekeltté vált abban, hogy ezt az epret vegye meg, és megfordítva biztos felvelőpiacot jelentett a gadzák számára.
Magyarországon, ahol az árteret megtisztítják a gyalogakáctól, egy erőmű vállalta azt, hogy a kivágott növényt átveszi, és abból biomassza, majd energia válik. Az erőmű biztos gyalogakác-szállítmányokkal számolhat, a gazdák pedig biztos felvelőre.
Amint azonban belép az üzleti szereplő, egyszerre üzleti érdekekről beszélünk. A természedvédelem – habár megvalósul – szinte melléktermékké válik. A kialakított mechanizmus viszont működik, ám meg kell állnia a maga lábán, és a jövőben akár profitot is termelhet.A természetvédő pedig, aki eddig a terepi megvalósulással foglalkozott, most hirtelen célszámok dzsungelében és kimutatások erdejében találja magát.
Nincsen ezzel semmi gond, ha belátjuk, hogy az egyoldalú támogatásos természetvédelmi rendszer esetleges, és a természetvédő szervezetek kiszolgáltatottak. Ebben a rendszerben viszont az anyagi érdekek miatt hosszú távon is biztosítva van a természetvédelmi célok megvalósulása. A változás azonban lassú. Nemcsak a szakembereknek kell újfajta tudást megszerezni és hasznosítani, nemcsak a gazdáknak kell belátni, hogy lehet változtatni a gadzálkodás módján anélkül, hogy káruk származna – sőt, ez még előnyös is, nemcsak a cégeknek kell rájönni arra, hogy a természetvédelmet nem csupán a társadalmi megítélés javítására használhatják fel, hanem anyagi hasznot is húzhatnak belőle. Maguknak a természetvédő szervezeteknek is lassú a változás. Nekik is nehéz hozzászokni ahhoz, hogy változtatni kell a tevékenységükön, és inkább a hosszú távon fenntartható és működőképes mechanizmusokat kellene találni.
forrás: Zöldhullám
