Nemcsak Kína népessége és irdatlan felvevőpiaca miatt, de az ott belendült szélturbina és napkollektor-gyártás révén is megfordul a geopolitikai egyensúly. A nyugati világ vélhetően kínai energiaimporttal és onnan beszerzett infrastruktúrával fogja lerázni magáról a Közel-Kelethez fűződő olaj-függőségét, vallják politikai szakértők.
Dacára annak, hogy Obama nemrég azt mondta egy beszédében, az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell szereznie a zöld technológiák fejlesztésében és használatában, mert ezzel lehet munkahelyeket teremteni, a számok mégis azt mutatják, Kínaé a vezető szerep. Az USA még csak a nyomába sem ér a fejlesztések és beruházások terén.
A napkollektorok fele ma Kínában található, míg két éve alig 2 százalékuk volt ott. Ez az adat érzékletesen jelzi, milyen sebességgel fejlődik a megújuló energiaforrások üzlete Kínában. Az USA piaci részesedése mindössze 16 százalék.
Energiatechnológiai verseny
Kína ugyan a szélenergia használatában még közel sincs előkelő helyen, de 2008 és 2009 között megduplázta szélenergia-kapacitását (12 000 megawattról 25 100-ra), és idén nagy valószínűséggel élre tör. Szélturbinák gyártásában pedig már lehagyta a rivális országokat az ázsiai nagyhatalom, jelentette egy kaliforniai befektetői konferencia előadásait összefoglalva a Reuters hírügynökség. A kínai kormány úgy határozott, idén 14,6 milliárd dollárt fektetnek be, hogy megduplázzák a szélenergia kapacitást - és a gyors bővülést az évtized végéig fenntartják.
A gyártás tekintetében Kína tavaly olyan országokat utasított maga mögé, mint Dánia, Németország, Spanyolország és az Egyesült Államok.
A felkelő nap(energia) országa
A kínai kormány hathatós támogatási rendszert vezetett be a "tiszta" energiák támogatására és ez serkentően hatott a K+F tevékenységre. A napelemek előállításában ugyancsak élre tört a kommunista ország.
A felpörgő szélturbina és napkollektor-gyártás olyan gondolatokra indította a washingtoni politikai szakértőket, miszerint a nyugati világ vélhetően kínai energiaimporttal és innen szerzett infrastruktúrával (napkollektorokkal, szélturbinákkal) fogja lerázni magáról a Közel-Kelethez fűződő olaj-függőségét.
A nyugati energiacégek már felismerték a zöld technológiákat segítő üzleti környezetben és törvényi szabályozásban rejlő lehetőségeket és stratégiai előnyöket: új üzemeiket Kínában húzzák fel. A dán Vesta, a világelső szélturbina gyártó Kínában helyezte termelőegységét, mely a maga "műfajában" a legnagyobb a földkerekségen. A fejlődés elképesztően gyors: a 2008-ban 1,12 millió főt foglalkoztató (kínai) megújuló energia szektor évente 100 000 új munkahelyet teremt, állítja a New York Times.
Energiaéhség
Kína gazdasági fejlődése rettentő nagy igényeket támaszt az energiaszolgáltatók felé: évente 15 százalékkal nő az energiaigény. Számítások szerint Kína energiatermelése 2012-ben lehagyja az Egyesült Államokét, és kilencszeresére kell nőnie, hogy ki tudja elégíteni a lakosságot és a gazdaságot szektort - ám a bővülés nagy része továbbra is a széntüzelésű erőműveknek tudható majd be.
Kína 2020-ra azt a célt tűzte ki, hogy energiájának 8 százalékát szélből, napból vagy biomasszából állítja elő. Az energiakapacitás 60 százalékát a szén, a fennmaradó hányadot pedig a nukleáris és vízerőművek adják majd.
Alternatív, de drága
Márciusban a kommunista kormány létrehozta az Energia Bizottságot, amely afféle csúcsminisztériumként működik: az állam évente 45 milliárd dollárnak megfelelő összeget költ az áramellátás infrastruktúrájának korszerűsítésére. Tagadhatatlan hátrány azonban, hogy a szélenergia 20-40 százalékkal költségesebb, mint a fosszilis energia, a napenergia "kitermelése" és felhasználása pedig kétszer annyiba kerül, mint a hagyományos energiák.
Az áramszolgáltatási költségekbe megújuló forrásokat segítő díjat építettek bele (lakossági ügyfeleknek a fogyasztás 0,25-0,4 százaléka, ipari fogyasztóknak 0,8 százalék). Ez azon fogyasztók számlájában is megjelenik, akik egyébként széntüzelésű erőművek energiáját használják. A díjból befolyt összeggel az áramszolgáltatók a megújuló források drágaságát egyensúlyozzák. Az áramszolgáltatókat tehát képesek a megújuló energiák vásárlását ily módon rentábilissá tenni, de saját beruházásaikra, megújuló energiát alkalmazó infrastruktúrák létrehozására nem kapnak támogatást, pedig ez az, ami igazán költséges, mutatott rá egy cikkében a New York Times.
Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a felállított szélturbinák harmada -melyek távoli, szeles területeken vannak- még nincs bekötve az országos áram-hálózatba, főként azért, mert az energia átküldése az ország egyik távoli pontjából a másikba nagy költségekkel (és energiaveszteséggel jár). Ez az egyik oka, hogy a kínai szélturbina-gyárak külföldre próbálják eladni termékeiket.
forrás: Klíma Blog
