Valahányszor megununk egy műszaki készüléket, s a divatot és technológiát követve lecseréljük újra, hozzájárulunk a világ egyre halmozódó elektronikus szennyéhez. India, Kína és más fejlődő országok évek óta szolgálnak a modern világ elektronikus szemetének temetőjeként. A lapos plazma-képernyős készülékek és laptopok előtti komputergenerációk tonnaszámra kötöttek ki a harmadik világban. A leselejtezett gépek vagy géproncsok némelyike vagy az emberi egészségre káros sugárzást bocsát ki magából, vagy túl sok bennük az ólom és a higany.
Úgy tűnt, a fejlődő országok profitálnak a nyugat luxusából: a sűrűn lecserélt elektronikus készülékek (úgyis mint mérgező e-hulladék) importja bevételhez juttatta az afrikai és távol-keleti nemzetgazdaságokat, és fém-alapanyaghoz a feldolgozóipart. Elsősorban az Egyesült Államok, Oroszország, Japán juttatta hardver-szemetét hatalmas hajórakományokként a harmadik világba - egyre nagyobb mennyiségben.
Csakhogy a kidobott komputerek, tévék, frigók károsítják a környezetet és egy részük veszélyezteti az emberi egészséget. Időnként radioaktív masinák és alkotóelemek kerülnek a szegény országokba a megfelelő ellenőrzések elmulasztása miatt. Néhány hete radioaktív fémdarabok okoztak sugárzást New Delhi egyik szegénynegyedében, ahol kis boltok foglalkoznak különféle fémek gyűjtésével, amelyek onnan az öntődébe kerülnek. Hét személy került kórházba, s a rendőrség lezárta a körzetet, amely mindössze 16 kilométerre található a Parlamenttől, állítja a New York Times. Az ellenőrzés során nyolc sugárzó tárgyat gyűjtöttek be az egyik boltból, kettőt pedig másik két helyről.
Európába is behozzák a radioaktív fémeket
Tavaly indiai fémrakományt állítottak meg a kikötői hatóságok Európában, mert műszerek magas sugárzást mutattak ki rajta. A fém újrahasznosított volt, más gépekből kinyert, felizzított és újraöntött fém-anyagokat tartalmazott, ám az ellenőrök Cobalt-60-at találtak benne, ami radioaktív izotóp. A mérések szerint ugyanez az izotóp volt a New Delhiben történt sugárfertőzés oka is. Ezt az elemet általában az élelmiszerek mikroorganizmusait kiölő (gépesített) kezeléskor, valamint a rákos sejtek kezelésére szolgáló kórházi berendezésekben használják.
Egyelőre nem tudták kimutatni, hogy a New Delhiben talált sugárzó fémhulladék importált hulladékszállítmányból származik-e. Didier Louvat a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (I.A.E.A.) részéről azt nyilatkozta, 2009-ben a szervezet 196 nukleáris vagy radioaktív incidenst jegyzett fel. Ezek oka olykor a begyűjtött, újraöntött fémekben keresendő (2007-ben "csak" 140 esetről tettek jelentést). Az "elárvult", gazdátlan radioaktív fémek gyakran kötnek ki vasszállítmányokban, majd öntödékben, ahol újra felhasználják ezeket az elemeket.
Ólom és higany
Ha nem radioaktív hulladékról van szó, az e-szemétben lévő ólom- és higanykoncentráció még mindig kritikus tényező. Márpedig mindkét vegyület alapvető alkotóeleme az elektromos készülékeknek. Nemzetközi szinten a Bázeli Konvenció szabályozza a veszélyes hulladékok kereskedelmét -beleértve az e-szemetet is- és 165 ország tartozik a hatálya alá.
A New York Times mégis "homályosnak", vagyis átláthatatlannak titulálta a globális hulladék-kereskedelmet: az USA ugyanis nem csatlakozott a bázeli egyezményhez - bár az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA e kérdésben már működtet egy Responsable Recycling (R2, Felelős Újrafelhasználás) nevű programot termékgyártók számára, ezt azonban környezetvédők túlságosan megengedőnek találják. Az R2 megengedi az e-szemét exportálását, amennyiben az nem ütközik a fogadó ország törvényeibe és nem sérti meg az ott honos környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat.
A környezetvédők álláspontja az, hogy be kell tiltani az egészségre és természetre káros e-szemét kereskedelmét. A nehézipari szereplők úgy érvelnek, az újrafelhasználás bátorítása lenne a cél, nem a szemétkereskedelem betiltása.
Céges komputerparkok
Az Egyesült Államokban a Basel Action Network (BAN) igyekszik megfékezni az e-szemét exportját. A BAN E-Steward nevű programja áprilisban indult el, amely újrahasznosítókat és készülékgyártókat tömörít és tagjai számára megtiltja a mérgező és működésképtelen e-szemét exportálását a szegény országokba. A BAN, mint minden szelektív hulladékgyűjtést koordináló rendszer, licencdíjat szed be tagjaitól (egy közepes cégnek 15 000 dollárt kell fizetnie), cserébe a cég használhatja kommunikációjában és termékein az e-Steward logót.
A BAN részt vett az R2 kialakítását övező tárgyalásokban. De a BAN szigorúbb szabályokat állított fel a maga illetőségi körén belül. Az R2 például lehetővé teszi a büntetésüket töltő fegyencek munkaerőként történő alkalmazását, a BAN nem. Az R2-be 8 feldolgozó üzemet fogadtak be, a BAN e-Steward programjába 3 vállalat 5 üzemét vettek fel.
A vállalatok korunk nagybani géppark-amortizálói. A két program ezért próbálja bevonni a nagyvállalatokat az újrafelhasználásba: a BAN-nek többek közt a Samsungot, a Bank of Americát, a Wells Fargót, a Capital One Financialt sikerült megnyernie az e-Steward Enterprise nevű kezdeményezésébe. Vannak vállalatok, mint például a Hewlett Packard, melyek egyik programban sem vesznek részt, mert maguktól vállalták, hogy nem exportálnak e-szemetet a fejlődő országokba. Igazából ide kellene eljutniuk a multinacionális cégeknek.
forrás: Klíma Blog
